A vadkárral kapcsolatos kötelezettségekről
A tavaszi vetések kezdetével elindult a vadkárral érintett időszak is, és az azzal járó problémák ideje
Április. Vadászati szempontból nem csak az őzbak szezon kezdete, hanem a gazdálkodási év első megmérettetése is. Vadgazdának éppúgy, mint az erdő- és mezőgazdaságban tevékenykedőknek. Cikkünkben a vadkár megelőzésével kapcsolatos kötelezettségeket próbáljuk kifejteni, hiszen sokan nincsen tisztában a vadkárral – illetve annak megelőzésével – kapcsolatos kötelezettségeikkel.
Az erdő- és mezőgazdasági illetve a vadgazdálkodási tevékenység egyik jelentős ütközési felülete a vadállomány hasznosságából (vagy haszontalanságából) adódó nézetekből, érdekellentétből adódik. Szögezzük le már a cikk elején, hogy a megoldást itt is a közös gondolkodás, a bölcs hasznosítás, az érdekek megértése és tisztelete – na meg persze – a törvényben foglaltak jelentik.
Tény, hogy egy átlagos paraméterekkel bíró vadászatra jogosult (lásd cc. 3000 hektár vadászterület, ami adott település külterülete, 1 vadőr, néhány millió forintos éves forgalom) költségvetésében kimagaslónak mondható éves kiadás a vadkárra kifizetett összeg.
Tény az is, hogy a gazdálkodó – legyen szó néhány hektáros kisgazdáról, vagy több száz hektáros földtulajdonosról – próbál nyereséget termelni, és alapvetően nem tervez adott területen évente 3-szor vetni, a vad által okozott kár miatt.
Ebből adódóan legszögezhetjük, hogy a vadkár mindkét fél által kerülendő, sőt megelőzendő.
Fontos tisztázzuk azonban, mit is jelent a vadkár, hiszen sokan a vadon élő állatok által okozott kárt értik ez alatt, mennyiségi és minőségi korlátozás nélkül.
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény kimondja:
…
75. § * (1) A vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles a vad által okozott kárt (a továbbiakban: vadkár) a károsultnak megtéríteni.
(2) Vadkárnak minősül
a) a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá
b) az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része.
…
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.